A tenger alatti világról és az ott található élőlényekről a Biblia több helyen is említést tesz. Ezekből kitűnik, hogy ez a világ sokkal gazdagabb, mint ahogyan azt általában gondoljuk.
Az elmúlt években például sikerült lefilmezni az óriástintahalat, Jób könyve azonban egy leviatán nevű élőlényről tesz említést, amely mellett az óriástintahal kezes báránynak tűnik: „Fogainak sorai körül rémület lakik! Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva mintegy szorító pecséttel. Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegő sem megy. Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok. Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái. A szájából szövétnekek jőnek ki, és tüzes szikrák omlanak ki. Orrlyukaiból gőz lövell elő, mint a forró fazékból és üstből. Lehelete meggyújtja a holt szenet, és szájából láng lövell elő.”
A tengeralatti világról érdekes beszámolót ad Jónás, aki az óriás cethal belsejében valami olyan utazást tett, mint a Mariana-árokba leszálló búvárok. „Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték és meghallgata engem; a Seol torkából sikolték és meghallád az én szómat. Mert mélységbe vetettél engem, tenger közepébe, és körülfogott engem a víz; örvényeid és habjaid mind átmentek rajtam! És én mondám: Elvettettem a te szemeid elől; vajha láthatnám még szentséged templomát! Körülvettek engem a vizek lelkemig, mély ár kerített be engem, hínár szövődött fejemre.
A hegyek alapjáig süllyedtem alá; bezáródtak a Föld závárjai felettem örökre! Mindazáltal kiemelted éltemet a múlásból, oh Uram, Istenem! Mikor elcsüggedt bennem az én lelkem, megemlékeztem az Úrról, és bejutott az én könyörgésem te hozzád, a te szentséged templomába.”
Tekintettel arra, hogy a tenger legalján a nyomás normál élőlények számára elviselhetetlen, nem valószínű, hogy Jónás egy mezei ámbrás cettel tette meg a hosszú utat. Jónás történetében a Biblia azt is tudtul adja, hogy a tenger talapzata környékén található a Seol bejárata. A víz alatti univerzum – a gyakorlatilag teljesen feltérképezett szárazfölddel szemben – még számos meglepetést és fehér foltot tartogat.
Forrás: hetek.hu
Izrael második legnagyobb városának neve már Jechezkél (Ezékiel) próféta könyvében is feltűnik (3:15). A kis babilóni zsidó település káldeus neve annyit tesz: „a rom felélesztése/felvirágzása”, melyet héberre fordítva Tel Avivnak, azaz „a tavasz dombjának” neveztek el. A rabbik magyarázata szerint a névadás a babilóni száműzetésben élők azon reménységét fejezte ki, hogy majdan virágzó ország fog épülni szeretett hazájuk romjain. Tel Aviv azonban nevét csak közvetve kapta innét. 
A zsidóság nem önként, hanem a Római Impérium által kényszerítve hagyta el földjét, miután Titus légiói i. sz. 70-ben elpusztították Jeruzsálemet, a Templomot, s közel egymillió zsidót feszítettek keresztre. A megszállók mindent elkövettek, hogy az Erec soha ne lehessen többé a zsidóké. Még Dávid házának kiirtásától sem riadtak vissza (nem rajtuk múlott, hogy ez nem sikerült), csak hogy elejét vegyék a zsidóság saját földjén történő helyreállításának, újjászületésének. 
A tenger alatti világról és az ott található élőlényekről a Biblia több helyen is említést tesz. Ezekből kitűnik, hogy ez a világ sokkal gazdagabb, mint ahogyan azt általában gondoljuk. 
Ha a Vilnai Gáonnak igaza van, akkor küszöbön áll a Harmadik Templom felépítése” – írta szalagcímében a Háárec. A baloldali izraeli napilapban megjelent írás nagy feltűnést keltett: már két nap alatt több száz internetes hivatkozás született a témában. A cikk egy 18. századi, de máig nagyon nagy tekintéllyel bíró rabbi előrejelzésére hivatkozik, amelynek értelmében a jeruzsálemi Harmadik Templom felépítésének 2010. március 16-án (a zsidó niszán hónap elsején) el kellene kezdődnie. A Nyugati fal főrabbija a Heteknek elmondta, hogy arra számítanak: a zsinagóga felavatásával „a szellem visszatér Jeruzsálembe